Valamiféle kíséretet házban laktam, a lényege az volt, hogy éltek benne ilyen szellemek, akik ilyen fekete ködként közlekedtek, át tudtak menni a falakon, meg ilyenek. De felvehettek fizikai alakot is, akkor ilyen nyálkás lepényhalszerű dolgok voltak. És meg is tudtak szállni embereket. Többen laktunk a házban, olyanok, mint Kern András, Stohl András, Keanu Reeves (akit Mr. Anderson-nak hívtam, mert sose jutott eszembe a neve), meg még elég sokan, mindenkit ismertem akkor, de így nem emlékszem kik voltak. És az álom eleje elég homályos, pedig tartott egy ideje. Onnan tiszta, hogy kimentem valakivel a boltba, sötét volt, itt volt Komlón a Spar. Ott is történt valami, emlékszem rá, de már nem tudom mi, csak hogy belülről nem úgy nézett ki, mint a Spar, hanem mint egy fajta bolt, ami sokszor visszatért már álmomban, de sose láttam még igazából. Nah a lényeg, hogy utána Komlón mentünk vissza a házhoz, de összetalálkoztam valaki ismerőssel, akire szintén nem emlékszem már, hogy ki is volt, de tudom, hogy ismertem. Vele dumáltam, hogy jöjjön el velünk, mert mennyire klasszul élünk, vagy ilyesmi. Ő épp a nagymamájával sétált, és akkor elköszönt tőle, mondta, hogy majd később találkoznak, és jött velünk. És akkor meséltem el neki, hogy valamit nem mondtam el a házról. "Zombik lakják" Így mondtam, nem szellemeket, nem tudom miért. Visszaértünk, éppen mindenki pánikolt, mert pont "jöttek a zombik". Ilyen fekete ködszerű dolgok a falakon keresztül. Úgy kellett őket elüldözni, hogy féltek az erős hangtól, meg az erős fénytől, és ordibáltunk, ugráltunk, meg zseblámpával hadonásztunk. Meg volt egy fajta ilyen narancssárga színű lámpa, az volt a "plazma". A leghatásosabb fegyverünk. Végre nagyjából visszavertük őket, amikor kimentem még a konyhába, és ott volt két lány akiket ismertem megint, de így nem tudok visszaemlékezni. Ők mondták, hogy szerintük van még egy "zombi" a konyhában, én óvatosan körbenéztem mondtam, hogy szerintem nincs itt semmi, mikor mondták, hogy nézzek fel. És a szekrény tetején, ott volt egy gusztustalan nyálkás, rombusz alakú lepényhalszerű szellem a fizikai alakjában. Annyira megijedtem, rohantam vissza a két lányt magam mögött hagyva, hogy figyeljék amíg visszajövök. És közben ordítottam, hogy: "A PLAZMÁÁÁT". De senki nem mozdult. Az egyik lány a konyhából valahogy mégis ott termett, ekkor meg tudtam nézni, hogy barna haja volt, és rózsaszín pulóvere. Valahogy mögöttem volt, és próbált megszólítani, de én hátralöktem kicsit, mert úgy éreztem fontos, hogy megtaláljam a plazmát, és ő meg hátráltat. De a többiek sehol se látták, és ekkor vettem észre, hogy azért akart szólni a lány, mert nála van és oda akarta adni. Megkaptam visszarohantam vele a konyhába, közben véletlenül nekimentem a barna hajú lánynak, és visszakiáltottam, hogy "ezer bocsi, tényleg, nem akartam, sajnálom, szeretlek", csak így. A konyha üres volt, a zombi is eltűnt meg a másik lány is, sőt ez az első is valahogy mögöttem jött de eltűnt. És akkor visszamentem a többiekhez, hogy baj van, megszállták őket. Alakítottunk egy csapatot, elindultunk a ház zombi lakta részébe. De a barna hajú lány, már jött is szembe. Azt hittem meg van szállva, teljesen paráztam tőle, habár sem a zaj, se a szemébe világított narancssárga plazma nem zavarta. Ekkor tudtam először igazán megnézni. Nagyon szép lány volt, csillogó kék szemekkel, éreztem, hogy nagyon bejön, a valóságban még sose láttam szerintem. Próbálta bizonygatni, hogy nincs megszállva, én meg rettegtem tőle, hogy mi van ha mégis, nem engedtem a közelembe. Valahol itt vége szakadt az álomnak.